perpendikuláris stílus (a lat. pendo, 'függ' szóból): a gótika függőleges, egyenes vonalakat kedvelő ága. - A 14. sz. 2. harmadában jelent meg Angliában. A kb. 200 é. uralkodó, jellegzetesen helyi késői gótika többnyire megőrizte a baz. szerkezetét, de a tereket kiszélesítette. A tágas ablakok sűrű függőleges kőrácsait vékony vízszintes osztásokkal keresztezte. A falak áttörtsége a 15-16. sz: üvegdobozként hatott. A szövevényes háló-, legyező-, majd csillárboltozatok jól illeszkedtek a stílus vonalasságába. Legkiemelkedőbb alkotások: a gloucesteri szegyh. szentélye (1337-50), a canterburyi szegyh. hajója, a londoni Westminster apátsági egyh. hosszháza (14. sz. 2. fele) s az utóbbi K-i meghosszabbításaként emelt VII. Henrik-kpna. E.G.

Entz Géza: A gótika művészete. Bp., 1973.